4. Rész

 Egy hete itt vagyok már. És nem történik semmi. SEMMI. Meghalok az unalomtól. Csak azt utálom amikor Sarah betoppan. Kényére kedvére eljátszadozik a testemmel. Jó öt éve nem voltam lánnyal... Ez a nő meg egy kibaszott szadista! Hiányzik Harry...
 Azt hiszem most szerda van. Éppen egy finom reggeli szendvicset készítettem, amikor betoppant Sarah.
- Megint a beteg vágyaid akarod kiélni rajtam? - néztem rá meggyötört arckifejezéssel.
- Nem, azt majd később - ebbe beleborzongtam - Küldetésed van.
Megakadt a kés a kezemben, amivel épp a paradicsomot vágtam. Igazából.. reméltem  hogy elunatkozom az évet. Inkább mint hogy még egyszer gyilkoljak.
- Hallgatlak -  sóhajtottam.
- Mostanában egyes város részeken random elkezdd esni az eső. Pont ott, ahol épp egy kémünk van. Csak ott. És a semmiből, egy nyalókázó 14 éves lány sétál elő. Amint megtesz egy bizonyos távolságot, mindenki összeesik, a lány meg megöli az emberem. Próbáltuk már lelőni. Nem sikerült.
- Akkor nekem miért menne?!
- Mert te lekéseled. Lehet valami golyóálló cucca van, de a szemét ki tudod szúrni. Rád bízom.
Összerándult a gyomrom. Komolyan, egy kislányt...?

Nos, itt vagyok. Az első bevetésem. Ehh... ez nem lesz könnyű. Még a profibbak se tudták-... mi a franc ez a fehér izé?! Ja, testápoló. Kicsit megborulhatott az üveg. Remélem más nem látja.
 Egy padon ücsörögve vártam hogy történjen valami. Még én sem tudtam ki innen Sarah embere. Hirtelen beborult az ég. És esni kezdett. Itt van... Így körbenézve az embereket nem nagyon hatja meg az eső. Villámlott. Félrenéztem, és megláttam. Rövid, elöl fekete hátul vörös haja volt. Kisgyermekes arccal nyalta a nagy nyalókáját. Rövid picsagatya és trikó volt rajta. Ő száraz volt. Hirtelen megállt. És az emberek zuhanni kezdtek. Kétségbeesetten néztem körbe. Várjunk csak... Én miért nem..? Egy kis tőrt szorongatva megindultam felé. Féltem. Megálltam előtte. Rám emelte gyönyörű, kék szemeit.
- Miért nem ájultál el? - kérdezi higgadtan. Annyira féltem, hogy egy hang sem jött ki a hangomon. Olyan horror hatása volt a lánynak. Lenézett a késre.
- Megakarsz ölni? - szeme most valahogy más lett. Szomorú. De nem... Nem hagyom hogy összezavarjon. Ő egy gyilkos. Mint én...
Sóhajtva megnyalta a nyalókáját.
- Nem vagy célpont. - majd kikerült. Földbe volt gyökerezve a lábam. Csak néztem ahogy odasétál az egyik emberhez. A nyalóka hegye élessé változott. Egy tőr volt. Szíven döfte. Sokszor. Ruhája tiszta vér lett. Megnyalta véres ujjait. Bizaaarrr.... Motyogott valamit a finomságról. Szánalmas vagyok. Hagytam, hoy megölje. Itt az ideje. Elővettem egy fegyvert, és gondolkodás nélkül rálőttem. Ha más mondaná nem hinném el azt amit láttam. Átment rajta a golyó. Lassan rámnézett.
- Célpont.

3. rész

-Nos, igaz ez? - kérdezte, közben leült arra a bazi nagy trónra.
- H-hát... é-én... - nagy levegőt vettem, majd a szemébe néztem. - Igen. Megöltem. És újra megteszem, amíg ki nem jutok innen! - A végét már ordítottam. Csak az lebeg a szemem előtt, hogy haza kell jutnom Harry-hez. Mindenki aki bent volt a teremben felmordult, és fegyvert fogott rám, de amikor a hölgy felemelte a kezét, leeresztették.
- Merész vagy. Ez tetszik. Dolgozz nekem.
Ledöbbentem.
- Hogy itt? Biztos hogy nem.
- Nem itt. Csak nekem.
- Mondom nem.
A nő odalépett hozzám és arcon rúgott, ami miatt a fejem oldalra bukott.
- Nem csak merész de ostoba is. Ha itt velem így beszélsz, megölnek. - nézett körbe az őrökön, akik idegesen markolászták fegyvereik. Én is végig vezettem rajtuk a tekintetem rezzenéstelen arckifejezéssel.
- Tudunk rólad mindent, Louis Tomlinson. Mostanra már be lettél jelentve eltűntként. Ez így is fog maradni. Új életet kell kezdened, mondjuuuk... Franciaországban. Továbbá-
-Állj! - szakítottam félbe - Honnan veszed hogy én akarom ezt?
- Hát, máskülönben meghalsz te is, és mindenki akit szeretsz.
Leblokkoltam. Nem.. Harry-nek nem eshet baja.
A nő gonoszul elnevette magát.
- Amennyiben végzed jól a dolgot, egy év leforgása után elengedlek. De ha egyetlen egy hibát is vétesz, megöllek. Ja, és nem beszélhetsz erről senkinek.
Csendben hallgattam. Nem akarok gyilkossá válni.
- Megegyeztünk, Tomlinson?
Úgy tűnik, nincs más választásom. Egy év. Harry, mi lesz veled addig?

                                                                         ***

Hát, megérkeztem. Most indul új, bérgyilkos életem. Egész úton kifelé bambultam az ablakon, és Harry-n járt az eszem. Na meg azon, hogy képes leszek-e erre. Lehet csak szerencsém volt az őrrel. Lehet hogy az első bevetésen meghalok. Akkor aztán nagyon nem érte meg.
 Sóhajtva vettem kezembe a fegyvert amit kaptam.
- Itt vagyunk. - mutatott Sarah egy takaros kis házra. Amúgy, nem hiszem hogy ez a neve. Ez a név olyan kedves, ő meg olyan kegyetlen.
- Szóval, mostantól Damien Raven a neved, és nem vagy homoszexuális. Nőcsábász, bulis srác vagy. Író az állásod és minden munkád titkos, ha kérdeznék.
- Eddig sem meleg voltam hanem-
- Oké, oké értem. - vágott a szavamba.
Majd landoltunk a hatalmas kertben a magánrepülővel.  Szomorú sóhajt hallatva leszálltam. Szóval mától Damien vagyok. És hetero. Semmi Harry. Jól van Louis, bírd ki a sírást amíg beérsz a házba.

  Szép, takaros ház volt, két emeletes. Lent volt a nappali és a konyha plusz egy mosdó és egy étkező. Fent volt kettő hálószoba, egy edzőterem, egy fürdő és fenti mosdó. A kert mint említettem hatalmas és egy nagy szökőkút áll a közepén. Beléptem a szobámba, ami már be volt rendezve. Ledőltem az ágyra. Ma vagyok utoljára Louis Tomlinson. Elővettem egy képet Harry-ről, majd azzal a kezemben aludtam el.

2. rész

Amikor felébredtem, megkötözve ültem egy üres szobában. Fejem lüktetett ott, ahol az ütést kaptam. Hol vagyok? És miért? Vajon Harry jól van?
Lépéseket hallok. Valaki, vagy valakik jönnek. Benyitnak a szobába majd egyikük gúnyosan rám néznek.
- Felébredt a szép fiú.- kegyetlen vigyorral a képén megtépte a hajam. Fájdalmas nyögés hagyja el ajkaim. Nem értem mi történik. Nem ismerem ezeket az embereket. Miért bántanak..? Miért gúnyolódnak rajtam? Miért?
- Akkor azt hiszem ideje átvinni a kínzó szobába - szólal meg egy másik.
Kínzó.. mi..? Hol a francban vagyok?! Ki kell innen jutnom... Haza... Harryhez...
Aki először szólalt meg, hajamnál fogva felrángatott a földről, durván meglökött, emiatt elvesztettem az  egyensúlyomat és a földre estem. A három nagydarab férfi nevetett körülöttem. Most karomnál fogva rántott fel a földről, majd maga előtt lökdösve terelt ki egy hosszú folyosóra.
- Vajon mi lesz vele? - gúnyolódott a harmadik is.
- Szerintem megölik - nevetett kegyetlen vigyorral aki lökdös. Megölni..? De miért? Nem.. Nem fognak megölni... Haza. Fogok. Menni.
- Nem! - kiáltottam ingerülten, majd az engem tartó férfit gyomron könyököltem, amennyire a kötelek engedték, bár úgy tűnik elég erős volt ahhoz hogy földre vigye a férfit. Rohanni kezdtem, fogalmam sincs merre de reméltem hogy kiutat találok. Persze a másik kettő utánam vetette magát. Sajnos gyorsabbnak bizonyultak, egyikük kigáncsolt, erősen a földre taszított és fejemre taposott. Fájdalmamban felüvöltöttem.
- Tudjad hol a helyed kis seggdugasz! - üvöltött rám idegesen, majd felrángatott a földről. Nem hagyom magam. Ki kell jutnom innen. Az egyik falon észrevettem egy kifüggesztett kardot, és egy ötletem támadt. Remélem bejön. Újból küzdeni kezdtem az engem taszigáló férfivel. Mázlimra megbotlott egy kis díszasztalban, nem haboztam, kaptam a lehetőségen, fejbe rúgtam úgy, hogy el is ájult. Viszont az aggasztott, hogy a másik kettő lelépett. Biztos erősítésért, úgyhogy sietnem kell. Odarohantam a kardhoz, amivel elvágtam a kötelet, majd felkaptam a kardot, és rohanni kezdtem, de a földön fekvő férfi elkapta a bokám és elestem. Francba mégsem ájult el! Rám vetette magát. Dulakodni kezdtünk, ami miatt a kard kigurult a kezemből. Kezét a nyakamra tapasztotta, fojtogatni kezdett. Meg fog ölni. Próbálok küzdeni ellene. Kezemmel a kardért nyúlok, majd egy határozott mozdulattal a férfi szívébe döföm. Szorítása enyhül, majd mellém zuhan a földre. Zihálok. Nem lehet igaz. Meg....megöltem.... egy embert...
De nincs időm ezen filozofálni. Ki kell jutnom. Sürgősen. Felpattanok a kisebb vértócsából, és rohanni kezdek a karddal a kezemben. Jól is tettem, mert mögöttem megjelent a másik kettő férfi és üldözni kezdett. Befordultam egy másik folyosóra, de ott is pár fickó várt. Nem tudtam időben reagálni, ezért ismét le lettem csapva.
                                                                           ***
Ezúttal egy hatalmas teremben ébredtem térdelve, ismét megkötözve.Nem mertem körbe nézni, csak előre. Féltem a látványtól. Lehet ez már a kínzó terem, elég vérszag volt.
Bár előttem egy hatalmas trón díszelgett. Mögüle lassan, méltóságteljesen kisétált egy... egy nő?! Végig mért, majd lassan a közben mögém sétáló férfiakra nézett.
-Tényleg EZ csinálta?
MIAZHOGYEZ?! Milyen jogon beszél ez így rólam? Bah. Nők.
- Biztosan, Úrnőm. Lehet csak szerencséje volt. - mondta illedelmesen az aki először tépett meg.
- Majd kiderül. Oldozzák el.- mondta lágy, de parancsoló hangnemben. El is lettem engedve.
- Mit akar tőlem?! - fakadtam ki.
- Nos.. Azt hallottam, megölted egy őrömet.
Ereimben megfagyott a vér. Tuti megöl. Meg fog ölni. Wáááááá!

1. Rész

 Egy újabb hosszú, unalmas nap.Szinte beestem az ajtón, annyira fáradt voltam. Nem égtek a villanyok. Úgy tűnik, még nem jött haza. Azt hiszem, meglepem egy kis vacsorával. Amikor benyitottam a konyhába, hirtelen felgyúltak a fények, és édes mosolyával ott állt előttem.
- Végre hazajöttél. -  köszöntött csókkal Harry.- Boldog évfordulót. - mosolygott rám.
Istenem.. de szégyellem magam.. a sok munka miatt elfelejtettem.. ő meg tortával vár, amin a "köszönöm, hogy az enyém vagy" felirat szerepel. Vajon mióta tervezi ezt? Francba, Louis, szólalj már meg, még azt hiszi nem tetszik!
- Köszönöm szépen.. Én.. Elfelejtettem.. - dadogtam zavartan
Harry még mindig mosolyogva megsimogatta arcomat.
-Nem baj. Tetszik, ugye? - csillogó szemekkel néz rám.
-Igen, csodálatos. De meg is ehetem vagy csak dísz? - vigyorgok.
-Na elmész a francba - nevetve leültet, majd elfogyasztjuk a tortát, aminek picit meg volt égve az alja, látszik hogy ő sütötte. Miután kicsit még a konyhában ülve beszélgettünk, felmentünk a hálószobánkba.Lefeküdtem az ágyra, ő meg szorosan mellém bújt.
-Szeretlek, Louis. - suttogta.
-Én is szeretlek. - suttogtam vissza mosolyogva, majd álomba merültünk.
 Másnap reggel mindketten korán keltünk. Csókkal elköszöntünk egymástól, majd mindenki ment a maga dolgára. Alig vártam hogy hazaérjünk, és hogy megint ölelhessem.
 Unalmas ez a pincér meló. És nehéz lerázni a nyomuló csajokat. A főnököm egy önző szemétláda. Folyton elvárja hogy túlórázzak.
 Megint késő este indulok haza. Remek. Harry más biztos alszik.Szuper. Megint nem tudunk rendesen beszélgetni este. Új melót kell keresnem..
 Szomorúan baktattam haza, amikor egy hatalmas ütést éreztem  a tarkómon. Minden sötét lett előttem, az ájulás pillanatában Harry arca villant be nekem. Mi történik?


*Ahoooy~ Sajnálom hogy ez rövid lett, és igen, direkt itt hagytam félbe~ igyekszem hamar hozni a következő részt, de szombaton Mondoconra megyek, utána meg a páromnál leszek egy hetet, de hogy ne húzzam annyira az agyatok, a héten még hozok egy részt :) By: Olívia*