3. rész

-Nos, igaz ez? - kérdezte, közben leült arra a bazi nagy trónra.
- H-hát... é-én... - nagy levegőt vettem, majd a szemébe néztem. - Igen. Megöltem. És újra megteszem, amíg ki nem jutok innen! - A végét már ordítottam. Csak az lebeg a szemem előtt, hogy haza kell jutnom Harry-hez. Mindenki aki bent volt a teremben felmordult, és fegyvert fogott rám, de amikor a hölgy felemelte a kezét, leeresztették.
- Merész vagy. Ez tetszik. Dolgozz nekem.
Ledöbbentem.
- Hogy itt? Biztos hogy nem.
- Nem itt. Csak nekem.
- Mondom nem.
A nő odalépett hozzám és arcon rúgott, ami miatt a fejem oldalra bukott.
- Nem csak merész de ostoba is. Ha itt velem így beszélsz, megölnek. - nézett körbe az őrökön, akik idegesen markolászták fegyvereik. Én is végig vezettem rajtuk a tekintetem rezzenéstelen arckifejezéssel.
- Tudunk rólad mindent, Louis Tomlinson. Mostanra már be lettél jelentve eltűntként. Ez így is fog maradni. Új életet kell kezdened, mondjuuuk... Franciaországban. Továbbá-
-Állj! - szakítottam félbe - Honnan veszed hogy én akarom ezt?
- Hát, máskülönben meghalsz te is, és mindenki akit szeretsz.
Leblokkoltam. Nem.. Harry-nek nem eshet baja.
A nő gonoszul elnevette magát.
- Amennyiben végzed jól a dolgot, egy év leforgása után elengedlek. De ha egyetlen egy hibát is vétesz, megöllek. Ja, és nem beszélhetsz erről senkinek.
Csendben hallgattam. Nem akarok gyilkossá válni.
- Megegyeztünk, Tomlinson?
Úgy tűnik, nincs más választásom. Egy év. Harry, mi lesz veled addig?

                                                                         ***

Hát, megérkeztem. Most indul új, bérgyilkos életem. Egész úton kifelé bambultam az ablakon, és Harry-n járt az eszem. Na meg azon, hogy képes leszek-e erre. Lehet csak szerencsém volt az őrrel. Lehet hogy az első bevetésen meghalok. Akkor aztán nagyon nem érte meg.
 Sóhajtva vettem kezembe a fegyvert amit kaptam.
- Itt vagyunk. - mutatott Sarah egy takaros kis házra. Amúgy, nem hiszem hogy ez a neve. Ez a név olyan kedves, ő meg olyan kegyetlen.
- Szóval, mostantól Damien Raven a neved, és nem vagy homoszexuális. Nőcsábász, bulis srác vagy. Író az állásod és minden munkád titkos, ha kérdeznék.
- Eddig sem meleg voltam hanem-
- Oké, oké értem. - vágott a szavamba.
Majd landoltunk a hatalmas kertben a magánrepülővel.  Szomorú sóhajt hallatva leszálltam. Szóval mától Damien vagyok. És hetero. Semmi Harry. Jól van Louis, bírd ki a sírást amíg beérsz a házba.

  Szép, takaros ház volt, két emeletes. Lent volt a nappali és a konyha plusz egy mosdó és egy étkező. Fent volt kettő hálószoba, egy edzőterem, egy fürdő és fenti mosdó. A kert mint említettem hatalmas és egy nagy szökőkút áll a közepén. Beléptem a szobámba, ami már be volt rendezve. Ledőltem az ágyra. Ma vagyok utoljára Louis Tomlinson. Elővettem egy képet Harry-ről, majd azzal a kezemben aludtam el.