2. rész

Amikor felébredtem, megkötözve ültem egy üres szobában. Fejem lüktetett ott, ahol az ütést kaptam. Hol vagyok? És miért? Vajon Harry jól van?
Lépéseket hallok. Valaki, vagy valakik jönnek. Benyitnak a szobába majd egyikük gúnyosan rám néznek.
- Felébredt a szép fiú.- kegyetlen vigyorral a képén megtépte a hajam. Fájdalmas nyögés hagyja el ajkaim. Nem értem mi történik. Nem ismerem ezeket az embereket. Miért bántanak..? Miért gúnyolódnak rajtam? Miért?
- Akkor azt hiszem ideje átvinni a kínzó szobába - szólal meg egy másik.
Kínzó.. mi..? Hol a francban vagyok?! Ki kell innen jutnom... Haza... Harryhez...
Aki először szólalt meg, hajamnál fogva felrángatott a földről, durván meglökött, emiatt elvesztettem az  egyensúlyomat és a földre estem. A három nagydarab férfi nevetett körülöttem. Most karomnál fogva rántott fel a földről, majd maga előtt lökdösve terelt ki egy hosszú folyosóra.
- Vajon mi lesz vele? - gúnyolódott a harmadik is.
- Szerintem megölik - nevetett kegyetlen vigyorral aki lökdös. Megölni..? De miért? Nem.. Nem fognak megölni... Haza. Fogok. Menni.
- Nem! - kiáltottam ingerülten, majd az engem tartó férfit gyomron könyököltem, amennyire a kötelek engedték, bár úgy tűnik elég erős volt ahhoz hogy földre vigye a férfit. Rohanni kezdtem, fogalmam sincs merre de reméltem hogy kiutat találok. Persze a másik kettő utánam vetette magát. Sajnos gyorsabbnak bizonyultak, egyikük kigáncsolt, erősen a földre taszított és fejemre taposott. Fájdalmamban felüvöltöttem.
- Tudjad hol a helyed kis seggdugasz! - üvöltött rám idegesen, majd felrángatott a földről. Nem hagyom magam. Ki kell jutnom innen. Az egyik falon észrevettem egy kifüggesztett kardot, és egy ötletem támadt. Remélem bejön. Újból küzdeni kezdtem az engem taszigáló férfivel. Mázlimra megbotlott egy kis díszasztalban, nem haboztam, kaptam a lehetőségen, fejbe rúgtam úgy, hogy el is ájult. Viszont az aggasztott, hogy a másik kettő lelépett. Biztos erősítésért, úgyhogy sietnem kell. Odarohantam a kardhoz, amivel elvágtam a kötelet, majd felkaptam a kardot, és rohanni kezdtem, de a földön fekvő férfi elkapta a bokám és elestem. Francba mégsem ájult el! Rám vetette magát. Dulakodni kezdtünk, ami miatt a kard kigurult a kezemből. Kezét a nyakamra tapasztotta, fojtogatni kezdett. Meg fog ölni. Próbálok küzdeni ellene. Kezemmel a kardért nyúlok, majd egy határozott mozdulattal a férfi szívébe döföm. Szorítása enyhül, majd mellém zuhan a földre. Zihálok. Nem lehet igaz. Meg....megöltem.... egy embert...
De nincs időm ezen filozofálni. Ki kell jutnom. Sürgősen. Felpattanok a kisebb vértócsából, és rohanni kezdek a karddal a kezemben. Jól is tettem, mert mögöttem megjelent a másik kettő férfi és üldözni kezdett. Befordultam egy másik folyosóra, de ott is pár fickó várt. Nem tudtam időben reagálni, ezért ismét le lettem csapva.
                                                                           ***
Ezúttal egy hatalmas teremben ébredtem térdelve, ismét megkötözve.Nem mertem körbe nézni, csak előre. Féltem a látványtól. Lehet ez már a kínzó terem, elég vérszag volt.
Bár előttem egy hatalmas trón díszelgett. Mögüle lassan, méltóságteljesen kisétált egy... egy nő?! Végig mért, majd lassan a közben mögém sétáló férfiakra nézett.
-Tényleg EZ csinálta?
MIAZHOGYEZ?! Milyen jogon beszél ez így rólam? Bah. Nők.
- Biztosan, Úrnőm. Lehet csak szerencséje volt. - mondta illedelmesen az aki először tépett meg.
- Majd kiderül. Oldozzák el.- mondta lágy, de parancsoló hangnemben. El is lettem engedve.
- Mit akar tőlem?! - fakadtam ki.
- Nos.. Azt hallottam, megölted egy őrömet.
Ereimben megfagyott a vér. Tuti megöl. Meg fog ölni. Wáááááá!