4. Rész

 Egy hete itt vagyok már. És nem történik semmi. SEMMI. Meghalok az unalomtól. Csak azt utálom amikor Sarah betoppan. Kényére kedvére eljátszadozik a testemmel. Jó öt éve nem voltam lánnyal... Ez a nő meg egy kibaszott szadista! Hiányzik Harry...
 Azt hiszem most szerda van. Éppen egy finom reggeli szendvicset készítettem, amikor betoppant Sarah.
- Megint a beteg vágyaid akarod kiélni rajtam? - néztem rá meggyötört arckifejezéssel.
- Nem, azt majd később - ebbe beleborzongtam - Küldetésed van.
Megakadt a kés a kezemben, amivel épp a paradicsomot vágtam. Igazából.. reméltem  hogy elunatkozom az évet. Inkább mint hogy még egyszer gyilkoljak.
- Hallgatlak -  sóhajtottam.
- Mostanában egyes város részeken random elkezdd esni az eső. Pont ott, ahol épp egy kémünk van. Csak ott. És a semmiből, egy nyalókázó 14 éves lány sétál elő. Amint megtesz egy bizonyos távolságot, mindenki összeesik, a lány meg megöli az emberem. Próbáltuk már lelőni. Nem sikerült.
- Akkor nekem miért menne?!
- Mert te lekéseled. Lehet valami golyóálló cucca van, de a szemét ki tudod szúrni. Rád bízom.
Összerándult a gyomrom. Komolyan, egy kislányt...?

Nos, itt vagyok. Az első bevetésem. Ehh... ez nem lesz könnyű. Még a profibbak se tudták-... mi a franc ez a fehér izé?! Ja, testápoló. Kicsit megborulhatott az üveg. Remélem más nem látja.
 Egy padon ücsörögve vártam hogy történjen valami. Még én sem tudtam ki innen Sarah embere. Hirtelen beborult az ég. És esni kezdett. Itt van... Így körbenézve az embereket nem nagyon hatja meg az eső. Villámlott. Félrenéztem, és megláttam. Rövid, elöl fekete hátul vörös haja volt. Kisgyermekes arccal nyalta a nagy nyalókáját. Rövid picsagatya és trikó volt rajta. Ő száraz volt. Hirtelen megállt. És az emberek zuhanni kezdtek. Kétségbeesetten néztem körbe. Várjunk csak... Én miért nem..? Egy kis tőrt szorongatva megindultam felé. Féltem. Megálltam előtte. Rám emelte gyönyörű, kék szemeit.
- Miért nem ájultál el? - kérdezi higgadtan. Annyira féltem, hogy egy hang sem jött ki a hangomon. Olyan horror hatása volt a lánynak. Lenézett a késre.
- Megakarsz ölni? - szeme most valahogy más lett. Szomorú. De nem... Nem hagyom hogy összezavarjon. Ő egy gyilkos. Mint én...
Sóhajtva megnyalta a nyalókáját.
- Nem vagy célpont. - majd kikerült. Földbe volt gyökerezve a lábam. Csak néztem ahogy odasétál az egyik emberhez. A nyalóka hegye élessé változott. Egy tőr volt. Szíven döfte. Sokszor. Ruhája tiszta vér lett. Megnyalta véres ujjait. Bizaaarrr.... Motyogott valamit a finomságról. Szánalmas vagyok. Hagytam, hoy megölje. Itt az ideje. Elővettem egy fegyvert, és gondolkodás nélkül rálőttem. Ha más mondaná nem hinném el azt amit láttam. Átment rajta a golyó. Lassan rámnézett.
- Célpont.